Olvasóink néha hetekkel vagy hónapokkal később reagálnak egy-egy bejegyzésünkre. Az alábbi - amit szerkesztett formában, de a lényegi elemeket megtartva közlünk - még egy januári posztra született, amelyben egy konkrét eset kapcsán azt taglaltuk, hogy melyik oldalon áll valójában az ingatlanos.

Csak röviden: alapállásunk, hogy az ingatlanos az ügyért van, nem az eladóért vagy a vevőért. Az ügy pedig az, hogy minden szakmai tudásával azon van, hogy létrejöjjön az adásvétel, s mindkét fél elégedett legyen, legyen szó eladó lakásról vagy eladó házról. Ez így persze túl általánosnak hangzik, de tényleg ez a végső célja minden tisztességes ingatlanközvetítőnek, legyen egyéni szereplője a piacnak vagy olyan, aki csatlakozott valamelyik hálózathoz.

Íme "She wolf" nevet használó olvasónk bejegyzése rövidítve és szerkesztve, a lényeget megtartva:

"Budapesten a ll. kerületben árultunk egy lakást (örökség). Ismerős ajánlására megkerestünk egy ingatlanközvetítőt, nem kizárólagos szerződést kötöttünk 9 hónapra. Ez ma éjfélkor jár le. 9 hónap alatt kettő darab írásos vételi ajánlatot hozott, amiket elutasítottunk, mert nevetségesen aláajánlottak az irányárnak.
Az irányár 41 M. amit a kezembe óhajtottam kapni, az kb. 38 M. Gyakorlatilag másfél millió közül mocoroghatott volna alkuban. Egy 86 m2-es, Pusztaszeri úti, első emeleti, erkélyes lakásért a jelenlegi jó közepes állapotában úgy gondolom, semmi irreálisat nem kívántunk. Ehhez képest volt egy 35, és 36 millió forintra vonatkozó vételi ajánlat (minusz az ő jutaléka 4%).

Én elhiszem, hogy jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint, de ha azért sem strapálja magát, hogy az eladásból származó és befektetésre szánt pénzemet az ő ingatlanaiból költsem valamelyikre, akkor elmehet a francba!
Slusszpoén, hogy második napja zaklat azzal, hogy szombaton hozna érdeklődőt! Amikor már 2 napja lejár a szerződésünk. És nem érti, hogy vigye az érdeklődőjét ahová akarja, mert egy pillanatra sem hosszabbítjuk meg velük a szerződést.

Egy korábban ajánlatot tevő személy is bejelentkezett (tudta, hogy mikor jár le a szerződésünk, és szóban megismételte a 36-os ajánlatát. Köszöntük, nem, ugyanis ebben az esetben a közvetítő visszamenőlegesen jogosan követelheti a jutalékot (legalábbis az őszinte ingatlanos írásaiból nekem ez jön le).

A lakásban állandó jelleggel tartózkodik egy személy, már korábban bejelentette vételi igényét nekünk szóban. Ő egyszer már megjárta ingatlanossal, és azt mondta, hogy fegyverrel nem lehetne rákényszeríteni arra, hogy ilyenekkel szóba álljon. Szóval ingatlanost soha többé, ellenben egy jó ügyvédet igen. Az ott lesz mellettem eladáskor éppúgy, mint vételnél. A lakó ad 37-et cashben, és ha az ügyvédem kér is valamennyit, az elhanyagolható a 4%-os közvetítői jutalékhoz képest."

Ehhez küldött rövid megjegyzést egy másik olvasó:

"Esetünkben ha 36-ért megy el a pecó, akkor közel másfél milla lett volna a jutalék, HA! a 36 után számolnak. Én meg rögtön 34,5-nél tartok. Viccnek is rossz. Ugyanis szintén az őszinte ingatlanos cikkei között olvastam valami olyasmit, hogy a jutalék az irányárra vonatkozik. Ha jól értelmeztem (nem biztos:D), akkor még rosszabbul jövök ki az egészből. Így viszont a 37-ből csak az ügyvédet kell esetleg kifizetni, akinek valószínűleg nem másfél milla a díja ennél az ügyletnél. A másik dolog hogy erre sem biztos hogy szükség lenne, mert az ügyvédet a vevő viszi általában, és a leendő vevőnket kb.20 éve ismerjük."