fotó: Scott Maxwell/flickr

Tisztelt Őszinte Ingatlanos!

 

Gondolom sokaknak ismerős az alábbi forgatókönyv: valaki magánszemélyként meghirdet egy lakást kiadásra, vagy eladásra. Minimalizálja a költségeit, csupán az ingyenes ingatlanos portálokra tölti fel a hirdetést, illetve ahol a képért külön felárat kell fizetni (szinte minden nagyobbnál), ott fotók nélkül.

Megjelöli, hogy ingatlanközvetítő közreműködését nem kéri. Ennek ellenére már a hirdetés feladását követően rengetegen hívják: szinte kivétel nélkül ingatlanközvetítők. Udvariasan hárít, ám a rámenősebbek sajnálkoznak, hogy micsoda fatális véletlen (ez egy kiadó lakásos történet): „Pedig pont Önnek megfelelő, ideális bérlő most keres ugyanolyan lakást, mint az Öné!”

 

Kisebb budapesti lakásnál rendszerint szolnoki/kecskeméti/debreceni stb. fiatal orvos-informatikus házaspár (természetesen se gyerek, se kutya, egyéb háziállat), norvég egyetemista stb.

 

Ha a hirdetést feladó netán rákérdez:

– Nézze, amennyiben az Önök ügyfele pontosan ilyen lakást keres, akár együtt tudunk működni, de csak abban az esetben, ha Önök kizárólag a bérlőtől szednek jutalékot.

 

– Magyarországon ez így nem működik.

 

– Sajnálom, ha nem tudnak ennyire rugalmasak lenni. Nálam kizárólag így működne.

 

Majd az ingatlanosok egy része ekkor bepróbálkozik egy rugalmas megoldással, de koránt sem azzal, amire a bérbeadó gondolt:

Kopasszuk meg együtt a saját ügyfelemet!

 

– Nézze, Ön ezt a lakást havi száznegyvenezer forintért hirdeti, biztos vagyok benne, hogy a bérlőm anyagi helyzete lehetővé teszi, hogy százhatvanezerért is kivegye, mit szól ehhez az ajánlathoz?

 

– Sajnálom, én hosszú távon, megbízható bérlőben gondolkodom. Összehasonlítottam az árakat. Egy ilyen lakás, mint amilyet én is kínálok, hasonló lokáción havi százötvenezer forintért reális. Úgy szeretem kiadni a lakásomat, hogy a bérlő is érezze: egy „kicsit jobban járt”, így jobban meg is őrzi azt, és esetleg még hosszabb távon ott marad, mint ahogy tervezte. Korrekt, jó bérlőt szeretnék, akár egy kicsit kevesebb lakbérért is. Ajánlja fel a bérlőnek, hogy nyugodtan vesse össze a többi hasonló lakással, a kategóriájában ez olcsóbb, megéri neki külön jutalékot fizetni.

 

– Sajnálom, de ezt nem tehetem, mi nem így működünk.

 

Majd a bérbeadó beviszi a kegyelemdöfést a rámenős ingatlanosnak:

 

– Látta egyébként azt a hirdetést is, ahol fényképek is fent vannak a lakásról?

– Azt nem.

 

A lakástulajdonos ilyenkor elgondolkodik, hogy vajon mennyire valós a komoly érdeklődő, vidéki orvos-informatikus házaspár, meg a norvég egyetemista, akik egy nyamvadt fotó megtekintése nélkül kivennék a lakását? Persze, hogy kiadná az ingatlanos száznegyvenezer helyett százhatvanezerért, ha lenne ilyen bérlő, hisz így neki is több a jutaléka, ami ugye egy havi lakbér a legtöbb helyen.

 

Ám, ha az ingatlanos sajnálkozva közölné a rossz hírt, miután leszerződtek, hogy az orvos-informatikus házaspár visszautasíthatatlan külföldi ajánlatot kapott és a norvég egyetemista is odébbállt, akkor elég valószínű, hogy ugyanaz az ingatlanos győzködné egy következő bérlőjelölt esetén, hogy megéri kiadni azt a lakást akár havi százharmincért, vagy százhúszért is, hisz ugye a piac úgy tűnik, hogy ezt diktálja.

 

Persze, hogy az ingatlanos is jobban örülne a magasabb jutaléknak, ám de egy biztos alacsonyabbért, „pénz a zsebbe”-alapon nyilván azt erőltetné. Hisz neki egyetlen havi bérleti díj a jutaléka. Ki ne szeretne inkább százhúszezer forintot de azonnal, mint bizonytalan száznegyven-, vagy akár százhatvanezret?

 

Az ingatlanosok telefonos rohama jellemzően néhány napig tart, majd jön a hosszú hallgatás. Addig vagy sikerül kiadni/eladni a lakást vagy a házat közvetlenül magánszemélynek, vagy nem. Majd úgy egy hónap múlva, hasonló intenzitással, mint a hirdetés feladásakor izzanak a telefonok és megismétlődnek a „fatális véletlenek” amikor is az álombérlők azonnal kivennék a lakást, és hát természetesen ez a roham is néhány napig tart. Micsoda véletlenek, az összes ingatlanosnál pont akkor esett be újra az álombérlő, vagy ha áruljuk a lakást, az álomvevő?

 

Kérdésem, hogy az átlátszó füllentések helyett miért nem rugalmasabbak az ingatlanosok és kínálják az ajánlataikat úgy is, hogy a bérlőtől, vagy vevőtől szednének jutalékot és nem a bérbeadó/eladó tulajdonostól?

 

Üdvözlettel:

Egy kedvező lakbérért, jó bérlőt kereső lakástulajdonos

 

Tisztelt levélíró

 

Amellett, hogy szellemesen összefoglalta a füllentésgyanús helyzeteket, el kell ismernem, a probléma valós, főleg a kiadó lakásingatlanok esetében, hiszen az eladásban az eladót elsősorban az érdekli, hogy minél drágábban adja el az ingatlanát, az számára mellékes, hogy az új tulajdonos aztán mennyire óvja, vagy éppen nem a volt házát, lakását.

 

Míg egy hálás, jó bérlőtől elvárható, hogy jobban megőrizze a lakást, valamint, hogy hosszútávra is marad, így jó sokáig nem kell az ismételt bérlőkeresés nyűgjével foglalkozni.

 

Éppen ezért, Önhöz hasonlóan elég sokan gondolkodnak úgy, hogy a legszerencsésebb a lakás egy icipicit a piaci átlagár alatt kiadni.

 

Speciális szegmensekben az ingatlanközvetítők is rugalmasak e téren, vagyis akár a bérlőtől, vagy a vevőtől kérnek jutalékot, míg a bérbeadótól és eladótól nem. Ám az átlagos lakossági hirdetéseknél – néhány egészen kis iroda kivételével –, nem jellemző az ilyen rugalmasság.

 

Ennek is meg van a logikája, hisz az ingatlanosok se a saját maguk ellenségei: egyrészt valóban a magyarországi szokásjog alapján jellemzően a bérbeadó (illetve adásvétel esetén az eladó) fizet jutalékot, erre rendezkedtek be, a fordított esetnél eleve gyanússá válhat a bérlőnek, hogy de hát ha a többiért pedig nem kérnek semmit, akkor netán mind túlárazott?

 

Ingatlanközvetítőt természetesen nem kötelező igénybe venni, ha valóban a piaci átlagár alatt kínálják akár kiadásra, akár eladásra a lakást, vagy a házat, annak előbb-utóbb ingatlanközvetítő nélkül is el kell mennie.

 

Persze bérletnél ugye amíg üresen áll az ingatlan, addig nem termel pénzt, ezért megfontolandó ingatlanost (vagy akár többet is) megbízni, nyilván nem kizárólagos megbízás keretében, ha sem a hirdetéseinkre nem nagyon jelentkeznek közvetlenül a bérlő-, vagy éppen a vevőjelöltek, és a Facebook-ismerőseinknél is pusztán annyit értünk el, hogy kezdenek minket kiutálni, ha állandóan azzal nyaggatjuk őket, hogy osszák meg a hirdetésünket.

 

Illetve, mivel a legtöbb érdeklődő amennyire lehet kényelmes, a fényképeket azonnal szeretné látni a lakásról, hát rakjuk fel olyan ingatlanos hirdetőportálra is, amelyiken a képeket is ingyenesen feltölthetjük. Nem titok, hogy blogunkat az Otthontérkép is támogatja, például oda.