Egy tipikus hiba, amit szinte minden lakás tulajdonos elkövet, az árazással kapcsolatos.

Nem gondolná az ember, hogyan is működik egy lakás eladása, pedig a profi szakemberekkel beszélgetve, nyilvánvaló a legtöbb esetben követett séma. A mai magas lakásárak mellett százból kilencvenkilenc ember hajlamos magasra értékelni otthonát, hiszen legtöbbször ez a legnagyobb és egyetlen nagy értékű vagyontárgya.
A valóságban legtöbbször úgy megy az árazás, hogy „felütjük” az egyik nagy ingatlanos oldalt. A térképen megnézzük a mi otthonunkhoz legközelebb eső, nyilvánvalóan hasonló ajánlatok kínálati árát, majd ebből igyekszünk kikalkulálni a mi irányárunkat.

Bármilyen meglepő, szinte mindenhol, de különösen a fővárosban és a nagyvárosokban nem csak az adásvételi árak magasak, hanem az irányárak is. Ráadásul ez utóbbiak százból megint csak kilencvenkilenc esetben nagyon-nagyon messze vannak attól az ártól, mint amit egy vevő hajlandó megadni. Nevezhetjük ezt első irányárnak is, melyeknél a hüvelyujj szabály szerint 15-25 %-kal a tényleges üzletkötési árak felett vannak. Ez praktikusan azt jelenti, hogy egy piacon 20 millióért gazdára találó lakást első körben 23-25 millió forintért próbálnak piacra dobni.

De mi is történik ilyenkor? Aki lakást keres egy adott környéken, az általában a legolcsóbb ajánlatok között keresgél és csak nagyon lassan megy felfelé az árskála mentén. Magyarán rá sem talál a kínált lakásra vagy ha rá is bukkan, az árát minduntalan a legolcsóbbakhoz viszonyítja, így drágállja és meg sem nézi.

Az első túlárazott példát Zuglóban, a rákosfalvai panelekben találtuk. Igaz, ízlésesen lett átalakítva és felújítva ez a négy szobás panel lakás, de 32 millióért szeretnék eladni. Tipikus példának említhető ez a lakás, hiszen a felújításra sokat költöttek, de sajnos a piacon a vevők ezt a legkevésbé szeretnék megfizetni. 

Egy másik példánk Ferencvárosból való. A József Attila lakótelepen, 52 nm-es, 2 szobás panel lakás gyönyörűen megfotózva kelleti magát 28 millió (!) forintért. 

Az eladó a magas ár mellett, így hiába vár a valódik vevőkre, érdeklődői – ha vannak is – pedig lepattannak, különösen, ha láthatóan nem nagyon akar engedni az árból. Ezzel eltelhetnek akár hónapok is, az eladó is belefásul a sikertelen próbálkozásokba. Ezután pedig jóval könnyebben beadja a derekát egy ingatlanosnak, aki a 25 millióért hirdetett lakásra néha azt is megígéri, hogy hozza vevőt, ha megkapja a megbízást. Ám ezek a titokzatos vevők bizony hamar eltűnnek, vagy talán nem is léteztek …

Ezután kezdődik a huzavona, melynek során az elkövetkező hetekben, vagy hónapokban az ingatlanos próbálja győzködni az eladót, hogy 25 millió helyett kínálja 23 vagy akár 22 millió forintos irányáron a lakást. A hosszú sikertelen hónapok és az ingatlanos hozzáértő, vagy annak tűnő fellépése idővel meggyőzik az eladót. Az alacsonyabb ár révén meg is jön a várva várt árajánlat, 21 millió forint környékén.

Tegyük fel, mi lett volna, ha az eladó maga is belátja, hogy 25 millió helyett 22,9 millió körül kell hirdetnie a lakását? A válasz, a 21 milliós ajánlatot feltehetően ingatlanközvetítő nélkül is megkapta volna, de így most ugyanott van, mínusz a közvetítői jutalék!