Az építőipar számairól, így többek között a lakásépítések növekvő üteméről sokszor hallunk. Kevesebb szó esik arról, hogy a nagy számok mögött húzódó egyes építkezések milyen hatással lehetnek a környék lakóira. Egyre gyakoribb ugyanis, hogy kertvárosias, sőt akár falusias jellegű, besorolású övezetekben lakóparkok épülnek, ami komoly hatással lehet a már meglévő házak lakóinak mindennapjaira.

Az építkezések infrastrukturális fejlődést hozhatnak, de sok esetben olyan kézzel fogható következményei vannak, mint a családi házat beárnyékoló lakótömbök, kilátás elvonó tornyok és állandó zajhatással járó klímaberendezések – egyenesen a nappalinkra tájolva.

A régebb óta a környéken lakók élete így nem csupán az építkezés idején nehezülhet el, hanem hosszú távon érezhető változáson mehet át. Ez sok esetben a tehetetlenség érzetével is párosul, hiszen az építkezések engedéllyel, jogszerűen zajlanak.

Mit tehetünk?

A jog intimitásvesztésnek nevezi azt a hatást, amikor a szomszédságban épülő ingatlan, berendezés következtében házunk, lakásunk veszít addigi védettebb jellegéből. Ez a változás nagyon sokrétű lehet, illetve együtt járhat értékcsökkenéssel, funkcióvesztéssel is. A vonatkozó joggyakorlat szerint a tűrési küszöböt meghaladó, szükségtelen zavarásként értékelendő körülmény az olyan közeli építés, amely például, de nem kizárólag a kilátás elvonásával, a beárnyékolással, az intimitás elvonásával, az adott környezetbe nem illő épület létesítésével együtt jár.

A jogi szabályozás szerint az építésügyi hatóság engedélye az építési munkával kapcsolatos polgári jogi igényt nem dönt el. Ez azt jelenti, hogy egy szomszédunkban zajló, engedélyezett építkezés, - mint folyamat és annak eredménye - következtében előálló, szükségtelen mértékű, zavaró hatás esetén is lehet olyan kártérítési igényünk a fentiekből adódóan, amit érvényesíthetünk. A hangsúly jelen esetben nem csupán a zavaráson van, hanem a szükségtelen zavarás meglétét kell vizsgálnunk.

Egy mellettünk felépülő társasház ugyanis nyilvánvalóan befolyásolja az ingatlanunk használhatóságát, így a kérdés az, hogy a tervezés során törekedtek-e az optimális megvalósításra. Ez nem azt jelenti, hogy a szomszédok érdeke az építtető érdekei elé lenne helyezve, csupán azt, ha az építtető választhat két vagy több szabályos megoldás közül, akkor arra kell törekednie, hogy a szomszédok zavarása minimalizálva legyen. A tervezés-kivitelezés során tehát figyelembe kell venni pl. a már elkészült házak tájolását, a beláthatóságot, a mindennapi használat során kialakuló érdekütközéseket.

Egyes esetekben egyszerű zöld sövénnyel megoldható pl. a belátás a szomszéd udvarára, más esetekben azonban maradandó értékcsökkenés és akár a magánélethez fűződő személyiségi jogsértés is megállapítható. Rendszerint szakértői kérdés annak megállapítása, hogy az építési mód szabályszerűen és a legoptimálisabb módon történt-e. Ugyanígy szakértői módszerekkel meg lehet határozni a korábban épült ingatlan esetleges értékcsökkenését is. Ez különösen abban az esetben lehet jelentős, ha az övezeti besorolás, a korábban kialakult településkép alapján nem is kellett arra számítani, hogy a szomszédunkban egy hatalmas társasház épül majd.

Amennyiben tehát a zavarás már a tűréshatáron kívüli a lakókörnyezet sajátosságait vizsgálva, kártérítési igény terjeszthető elő az építtetővel szemben.

Sok esetben ez kompenzálja a zavarást, más esetekben legfeljebb enyhíti azt. Így nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a környezetünkben zajló beruházásokat lehetőleg már a kezdetektől kísérjük figyelemmel, és forduljunk szakértőhöz, konzultáljunk jogi képviselőnkkel az intimitásvesztés megakadályozása, minimalizálása érdekében.

Szerzőnk dr. Gombolai Éva ügyvéd, a D.A.S. Jogvédelmi Biztosító Zrt. szakértője