A tapasztalat azt mutatja, hogy még a legbékésebb családokban is viszályt tud szítani a közös tulajdonban álló ingatlan. Nézeteltérést okozhat, hogy ki lakjon benne, adjuk-e ki albérletbe, vagy értékesítsük, felújítsuk-e előtte, vagy sem.

Nem csoda hát, ha előbb-utóbb felmerül az igény a közös tulajdon megszüntetésére.

Ennek legkézenfekvőbb módja az, ha az egyik tulajdonostárs megváltja a másik tulajdoni hányadát. Ebben az esetben a vételár meghatározása a felek döntésén múlik, ahogyan annak sincs akadálya, hogy a tulajdonrész átruházása ajándékozással történjen.

Amennyiben szándék vagy pénzügyi fedezet hiányában nincs mód az egymás közötti adásvételre, harmadik személy részére is értékesíthető a tulajdoni hányad. A tulajdonostársaknak azonban ebben az esetben is elővásárlási joga van, ami a tulajdoni hányad mértékétől független. Ez azt jelenti, hogy bármelyik tulajdonostárs hirdetheti a saját tulajdoni hányadát, de a kapott vételi ajánlatot közölnie kell a tulajdonostársakkal. Csak akkor értékesítheti az ingatlant harmadik személynek, amennyiben a tulajdonostársak ugyanazon feltételek mellett, ugyanolyan áron nem élnek az elővásárlási jogukkal.

A tulajdonostárs tulajdonrészének megvásárlása a közös tulajdon megszüntetésének csak egyik módja, hiszen dönthetnek úgy is, hogy a teljes ingatlant értékesítik egy kívülálló személy számára, majd a vételáron a tulajdoni hányad arányában osztoznak.

Amennyiben a tulajdonostársak között nincs egyezség a közös tulajdon megszüntetésének módjában, vagy a megváltási árban nem tudnak közös nevezőre jutni, úgy közös tulajdon megszüntetése iránti pert lehet az ingatlan fekvési helye szerint illetékes bíróságon indítani. Az eljárás végén a bíróság dönt a közös tulajdon megszüntetésének módjáról, illetve szakértő bevonásával dönti el, hogy ténylegesen mennyit ér az ingatlan.

A törvény rendelkezése szerint elsősorban természetben kell megosztani a közös tulajdon tárgyait. Ingatlan esetén ez ritkán lehetséges műszaki és építésügyi előírások miatt.

Amennyiben a bíróság egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adja a tulajdonjogot, ahhoz a tulajdonjogot megszerző tulajdonostárs beleegyezése szükséges. Ez alól kivételt képez, ha a döntés értelmében a közös tulajdonban álló ingatlanrész az abban lakó tulajdonostárs tulajdonába kerül, és ez nem sérti az ő méltányos érdekeit.

Önmagában az, hogy valamelyik tulajdonostárs bent lakik az ingatlanban, nem jelent garanciát arra nézve, hogy ez a közös tulajdon megosztását követően is így maradhat. Amennyiben ugyanis nem az ő tulajdonába kerül az ingatlan, a bíróság kötelezheti a kiköltözésre.

Kivételes módon lehetőség van arra, hogy ha tudja igazolni, hogy ez az ő méltányos érdekét sérti, akkor annak ellenére, hogy már nem tulajdonos, a tulajdoni hányadával arányos használati jogot kapjon, és ennek megfelelően az ingatlanban maradjon. A használati jog értékcsökkentő hatását azonban az ingatlanban maradó tulajdonostársnak kell viselnie mind a magához váltás folytán fizetendő ellenértéknek, mind az árverési vételár felosztási arányának a meghatározásánál.

A bíróság nem alkalmazhatja a közös tulajdon megszüntetésének olyan módját, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik.

Minthogy a közös tulajdon megosztása iránti per költségét, beleértve az ingatlan értéke alapján meghatározott illetéket, illetve a szakértői költséget is, a tulajdonostársaknak kell viselnie, általában mindenki számára előnyösebb a tulajdonostársak egymás közötti egyezsége.

Szerzőnk: dr. Gombolai Éva, a D.A.S. Jogvédelmi Biztosító szakértője